Két szenvedélyem van; az utazás és a környezetvédelem. A kettő jobban összefügg, mint elsőre hangzik; sem a világunk megismerése sem a megóvása nem lehetséges a másik nélkül. E két érdeklődés metszetében alakult ki a minimalista életmódom. Arról, hogy milyen kalandos minimalistán utazni, nem kell sokat mondanom; az egész blog erről szól. Gyakran éjszakázom a szabadban, szinte mindig stoppolok, sőt nem egyszer fordul elő az sem, hogy mások által kidobott ételeken éljek. De minimalista vagyok a hétköznapokban is. Szigorú költségvetésemnek azonban nem csak filozófiai, hanem gyakorlati oka is van. Ez teszi anyagilag elérhetővé azt, hogy ilyen gyakran utazzak. Van azonban egy felettébb idegesítő paradoxon ebben a szépen működő rendszerben, valami ami régóta zavarja a lelkiismeretemet: a repülések.
Minimalista életmód ide vagy oda, valószínűleg több károsanyag kibocsátás terheli a lelkem, mint azoknak a többségének, akik most ezt a bejegyzést olvassák. Ennek pedig az a legnagyobb oka, hogy sokkal gyakrabban repülök mint az átlag. Utazásaim kezdete óta évente átlagosan nyolc és félszer ültem repülőre, eddig összesen 76 alkalommal emelkedtem a levegőbe. Apropó számok! Következzen egy kis leszögezni való minden itt közölt adattal kapcsolatban:
Repülésnek számítottam minden egyes alkalmat, amikor egy repülőtéren földet ért a gépem. Tehát egy három átszállásos utat nem egy, hanem három repülésnek könyveltem el, sőt két olyan repülést is kettőnek számítottam, ahol csak üzemanyag-felvétel céljából állt meg a gép. (Egyszer Pekingből Budapestre, minszki megállással, másik alkalommal pedig Stockholmból Addisz Abebába bécsi pihenővel.) Ezen felül beleszámoltam két olyan repülést is, amiket végül nem repültem le: egy Koppenhága-Budapest járatot tudatosan kihagytam és inkább stoppal tettem meg az utat, a 2020 márciusára tervezett Lisszabon-Maputo gépre pedig a koronavírus miatt nem szálltam fel. Ezeket azért számoltam bele a repülésekbe, mert a repjegyeket lefoglaltam, vagyis felelős voltam a gép felszállásáért.
Bevallom, amikor 2012-ben elkezdtem utazgatni, még bele sem gondoltam a repülés környezetterhelő hatásaiba. Ezekben az években gyakran olyan távolságokra is a repülést választottam, amiket néhány éve már szégyellenék bevallani. Egyetemi éveim alatt gyakorlatilag tételesen mentem végig a wizzair olcsó európai célállomásainak listáján. Nem pazaroltam el otthon sem a tanítási szüneteket, sem a hosszúhétvégéket sőt, gyakran még a sima hétvégéket sem. Az Európai Geográfushallgatók Szövetségének tagjaként még több alkalmam nyílt utazni, sőt gyakran pakoltam a vizsgáimat is egy hétre azért, hogy a vizsgaidőszak maradék részében utazási mániámnak hódolhassak.
Összes repüléssel megtett mérföldem évenként és légitársaságonként
Másodéves egyetemistaként felvettem és elvégeztem néhány harmadéves tárgyat is, a szakdolgozatomnak pedig majdnem egy évvel a leadása előtt álltam neki. Így alakulhatott, hogy az utolsó félévemben a korábbiaknál is lazább naptáram volt, 2015 első félében utaztam eddig életemben a legsűrűbben. Kezdődött egy vizsgaidőszak-végi 3 napos Nápollyal januárban, majd jött egy hétnyi Kaukázus február első hetében (ez volt a regisztrációs hét, amikor még nem voltak órák). Ezután március elején tudomásul vettem a hiányzással járó következményeket és öt napot az egyetem helyett svéd Lappföldön töltöttem, majd áprilisban a húsvéti szünetet pedig Szicíliában. Szakdolgozatom megvédését követően, júniusban pedig egészen Kínáig repültem, ahol a nyár hátralevő részét töltöttem. Ezután költöztem Skandináviába, amit (a Baltikummal együtt) az év maradék hónapjaiban fedeztem fel.
Néhány fénykép az igen mozgalmas 2015-ös évemből
Ebben az időszakban kezdett el nyomasztani a sok repüléssel járó környezeti terhelés. Fokozatosan megpróbáltam minél kevesebbszer repülőre szállni. A stoppolás izgalmas és olcsó alternatívát kínált, hacsak nem kellett valahova nagyon időben megérkeznem, Európán belül ezentúl mindig stoppal közlekedtem. 2018 szeptemberében például stoppal költöztem ki Hollandiába és azóta is stoppal közlekedek magyar és holland lakóhelyem között szinte mindig.
Teljesen azért sajnos nem tudtam lemondani a repülésről: olyan helyekre, mint Thaiföld, Ghána, Banglades, Szenegál vagy Mozambik, nem tudtam volna stoppal eljutni. Eddigre már nagyon tudatosan próbáltam környezetkímélő módon élni, ilyekor kezdte el szúrni a lelkiismeretemet a bevezetőben említett probléma. Végül kitaláltam a megoldást: ha ráérek, egyszer majd kiszámolom, mennyi üvegházgáz kibocsátás szárad a lelkemen, és hogy mindezt mennyi fa elültetésével tudnám kompenzálni, aztán elültetek annyi fát. Most ráértem.
A kördiagrammon ábrázolt repülőtereken fordultam meg eddig. Középen az összes eddigi repülés GPS trackje látható.
Repüléseim adatait emlékek, beszállókártyák, e-mailek, fényképek és GPS trackek segítségével gyűjtöttem össze egy excel táblázatba. Ennek az oldalnak a segítségével aztán kiszámoltam, hogy ezek az utak egyenként mennyi CO2 egyenértékű üvegházgáz kibocsátásáért felelősek, majd ezeket összeadtam.
Mi az a CO2 egyenérték?
Napjaink egyik legnagyobb környezeti problémája a globális felmelegedés, amiért jelentős részben az üvegházgázok kibocsátása felelős. Üvegházgázoknak azokat a gázokat nevezzük, amelyek a légkörben feldúsulva megakadályozzák a Föld felszínéről visszavert sugarak egy részének a kijutását az űrbe, ezzel gyakorlatilag egy üvegházplafont borítva bolygónk fölé. Ilyen üvegházgáz a szén-dioxid, a metán, a nitrogén-oxid, az ózon, a CFC-k, HCFC-k, sőt a vízgőz is. Ugyan leggyakrabban a szén-dioxid kapja a figyelmet, ezek mindegyike nagy hatással van a felmelegedésre. A metán például – 20 éves időtartamot tekintve - 84-szer hatékonyabban járul hozzá az üvegházhatáshoz mint a szén-dioxid. Ezért aztán, ha a teljes felmelegedési potenciálra vagyunk kíváncsiak nem szorítkozhatunk csupán a CO2 kibocsátásra, a többi üvegházgázt is bele kell számolnunk. Az előző példánál maradva egy tonna CO2 és egy tonna metán kibocsátása összesen 85 tonna CO2 egyenértéknek felel meg.
Ráadásul ezeket a számokat az is befolyásolja, hogy hol bocsájtjuk ki ezeket a gázokat. Minél magasabb széllességi körön és a földfelszíntől minél távolabb történik a kibocsátás annál károsabb a gáz. Utóbbi kedvéért szinte minden repülés kibocsátását azzal a feltételezéssel számoltam ki, hogy a lehető legmagasabban repült a gép. Ami viszont a kibocsátás földrajzi helyszíneit illeti, túl bonyolult lett volna ezt pontosan kiszámolnom, így átlagértékekkel dolgoztam.
Mindenesetre, a legnagyobb magasággal számolás, a CO2-n kívüli üvegházgázok figyelembevétele és a tény, hogy azokat a repüléseket is beleszámoltam, amiket valójában le sem repültem (sőt, azt is, ahol külön fizettem a CO2 kompenzációért) biztosítja, hogy az eredményem felfelé térjen el a valós kibocsátási adatoktól.
A számolás eredménye 21.41 lett, vagyis egy utasra vetítve ennyi tonnányi CO2 egyenértékű üvegházgázt bocsátottak ki azok a járatok, amelyekre valaha jegyet foglaltam. Ez azt jelenti, hogy pusztán a repüléseimet tekintve évente átlagosan 2.38 tonna CO2 egyenértékkel járultam hozzá a globális felmelegedéshez. Hogy ezt a számot kontextusba helyezzem, fontos tudni, hogy a fenntartható érték évi 1.3 tonna/fő lenne globálisan. Ez azt jelenti, hogy ha a világon mindenki 1.3 tonnányit vagy annál kevesebbet bocsátana ki, akkor a bolygó növényzete lépést tudna tartani a CO2 megkötésével vagyis nem gyülemlene fel extra károsanyag a légkörben, így nem is lenne éghajlatváltozás. Ez egy ideális állapot lenne.
1.3 tonna helyett azonban egy átlagos bolygólakó évente 6.2 tonna CO2 egyenérték kibocsátásáért felelős. Ez persze csak egy átlag, nálunk Európában ez az érték 13 tonna, vagyis a fenntartható érték tízszerese! Ráadásul a népesség nő, a világot borító zöldterület pedig csökken, szóval a fenntartható éves kibocsátási érték is egyre kevesebb. Miközben a fenntartható érték egyre kisebb, a fogyasztásunk világszerte egyre nagyobb; nem csak egyre többen vagyunk ezen a bolygón, de egyre többen akarunk többet fogyasztani is.
Repüléseimből száramazó üvegházgáz-kibocsátások CO2 egyenértékben éves bontásban a fenntartható értékhez viszonyítva
Azt, hogy repüléssel milyen egyszerű elérni és túllépni az éves fenntartható kibocsátási értéket a fenti ábrán kívül az a tény is kiválóan szemlélteti, hogy egyetlen Budapest-Dubai retúrjegy birtokában már 1.12 tonna CO2 egyenérték kibocsátásáért vagyunk felelősek, vagyis a fenntartható éves érték 86 százalékáért! Persze ha a népesség továbbra is exponenciálisan növekedik, az erdőket továbbra is megállás nélkül irtjuk és továbbra is mindent a GDP növekedésének rendelünk alá, a fenntartható szint tovább fog csökkeni és még akár azt a kort is megérhetjük, amikor ezzel az egy retúrjeggyel átléphetjük a fenntartható éves értéket.
Csaknem 21 és fél tonnányi károsanyag kibocsátással túl régóta érzem hiteltelennek a fenntarthatóságról papolni ezen a blogon. Elhatároztam hát, hogy utánanézek mennyi fa elültetésével tudnám mindezt meggyónni. Egy átlagos fa évi 21.8 szén-dioxidot képes megkötni. Természetesen egy fa tovább áll mint egy év, szóval élettartama hosszától függően ennek az értéknek a sokszorosát is megkötheti. Az egyszerűség és a biztonság kedvéért egy viszonylag alacsony 10 éves időtartammal számoltam, vagyis a számításaim szerint egy fa 218 kg CO2 megkötésére alkalmas. Az én 21410 kilogrammos eddigi kibocsátásomat ezzel az értékkel elosztva megkapjuk, hogy 98.3 fa elültetése és 10 éven keresztüli életben tartása lenne képes az eddigi repüléseimhez kötődő károsanyag-kibocsátásaimat semlegesíteni. Végül a kerek számok szeretete és abbéli aggodalmaim miatt, hogy egy téves számolás miatt végül kevesebb károsanyagot fogok megkötni, mint amennyit repüléseimmel a légkörbe eregettem, felkerekítettem ezt a számot százra.
100 fa. Ennyit vállalok jelenleg, és mostantól minden egyes új repülésem alkalmával frissíteni fogom a számolást. Természetesen nem egy délután alatt tervezem mindezt elültetni, (jelenleg például a házból sem tudok kilépni) hanem az elkövetkező évek során apránként itt-ott. És hogy pontosan hol? Nálatok
Olyan emberek jelentkezését várom, akik
- Jogilag birtokolnak faültetésre alkalmas szabadtéri földterületet
- Nem bánják ha kapnak tőlem egy (vagy több) fát arra a területre
- Nem terveztek volna amúgy is oda fát ültetni (ha ugyanis olyan fákat ültetek el, amiket különben is elültettek volna mások, nem járulok hozzá az extra CO2 megkötéshez)
- Vállalják, hogy legalább 10 évig meghagyják a fát, illetve ha ezen a 10 éven belül bármi okból mégiscsak elpusztulna a fa, tájékoztatnak róla
A jelentkezők lehetnek magánszemélyek, önkormányzatok vagy akár cégek is. Szívesen ültetek kertbe, köztérre vagy mezőgazdasági területre is. Az ültetés teljes költségét és munkáját én vállalom, ugyanakkor előfordulhat hogy bizonyos eszközöket (például ásó) helyben kell majd kölcsönkérnem. Az ültetés időpontja bizonytalan. Először szeretném összegyűjteni a helyszíneket (lehet Magyarországon kívül is, úgyis sokat utazom, előbb utóbb minden útba fog esni), és majd ha legközelebb a közelben járok vagy épp van időm elstoppolni oda, elültetem a fát. Reálisan szemlélve az ültetések nagy részére 2 vagy maximum 3 éven belül kerülhet sor.
Ha érdekel az ajánlat, kérlek töltsd ki ezt a google űrlapot. Az ott megadott e-mail címeden keresztül foglak időben tájékoztatni arról, hogy mikor tudnék ellátogatni ültetni. Ha te személy szerint nem tudsz helyet felajánlani, kérlek oszd meg ezt a bejegyzést olyan ismerőseiddel akiket érdekelhet!
Köszönöm
