Peking és az egész világ egyik legismertebb terét, a Tiananment hírnevéhez méltó grandiózus épületek határolják: északra a Tiltott város Mao Ce-tunggal ékesített bejárata, dél felé az említett vezető mauzóleuma és múzeuma, nyugatra a Kommunista Párt parlamentje (vagyis a Nép Háza), keletre pedig az ország Nemzeti Múzeuma. Mao és a kommunizmus eszméje tehát minden oldalról körbeveszi az 1989-es diáktüntetés hírhedt vérbefojtásának is otthont adó teret, és ez hatványozottan igaz a fenti épületek belsejére is. Ebben az összeállításban azonban nem az olyan egyértelműnek tűnő épületek kommunista jellegéről lesz szó, mint a Nép Háza vagy az egykori vezetőnek emléket állító múzeum, hanem egy olyan - politikailag nagyobb kiegyensúlyozottságot feltételező épületről - mint a Nemzeti Múzeum.

Azon belül is a festmények csarnokáról. A vörös falon lógó festmények közt nehéz olyat találni, aminek ne lenne propagandacélja. A legjobbak (pl. a fent szereplő "Mao Ce-tung kikiáltja a Népköztársaságot" c. műalkotás) többször is szerepelnek és hajszálpontosan ugyanúgy néznek ki. Azt sajnos nem is tudtam meg, melyik az eredeti és melyik a "kínai másolat".

Mao Ce-tung, Marx, Lenin, vörös zászlók, boldog munkások, elszánt forradalmárok és ünneplő tömeg. Így néznek ki a legjobb festmények a kínai Nemzeti Múzeumban:

Nem spóroltak a vörös festékkel, az biztos.

Egyébként a kommunizmus szelleme a múzeum többi csarnokából is visszaköszön, sőt egy külön emeletet szentel az épület magának az eszmének a bemutatására is (a szintén ezt a célt szolgáló "modern történelem" c. emeleten kívül).