Néha jól esik egyszerű turistává válni, népszerű helyeket meglátogatni mindenféle őrültség nélkül. Szóval miután az őrültségeket már letudtam, ideje volt a kötelező látnivalókra is időt szakítanom Norvégiában. A csapatommal ellátogattunk a Trolltungához, Preikestolenhez és a Kjeragboltenhez.

Első állomásunk az általam már korábban meglátogatott Gol fatemploma volt, de ez alkalommal sajnos nem volt nyitva, Mindenesetre kívülről így is láttuk. Nem sokkal később megálltunk egy benzinkútnál. A közelben volt egy szupermarket is, úgyhogy hirtelen ötlettől vezérelve, gyorsan beugrottunk a szemetes konténereibe némi étel után kutatni. Jackpot: a konténer televolt néhány napja lejárt snickers csokikkal. Mindet összeszedtük, majd egy kis salátát is elhoztunk.

Ebben a pillanatban már tudtuk, hogy bárhogy is alakul a túra, már megérte elindulnunk. Miután új zsákmányunk néhány példányát elfogyasztottuk, elindultunk nyugat felé. Alig pár perc múlva a táj is megváltozott, ahogy az első hegycsúcsok felbukkantak a horizonton. Keresztülutaztunk a Hardanger-fennsíkon, majd megálltunk túrázni a lélegzetelállító Vøringsfossen vízesésénél.(Ahova később a másik irányból is eltúráztam.)

A vízesés völgyében leereszkedtünk a tengerszintre, és a fjord mentén folytattuk utunkat dél felé. Nemsokára meg is érkeztünk Tyssedal városába, ahol másnap délután négyig vettünk egy parkolójegyet. Itt egy igen nagy meglepetés is ért minket. Olyasmit találtunk, amiről skandináviai tartózkodásunk során már azt hittük, csak a mesékben létezik:

Ingyen WC

Miután szinte mindannyian kihasználtuk az Isten adta lehetőséget, elindultunk a Trolltunga felé. Az első 4 kilométer volt a legrosszabb: itt csak egy betonúton gyalogoltunk a felső parkolóig, ahol egyébként kétszer annyi pénzért szintén leparkolhattunk volna. Itt megszólított bennünket egy tapasztalt Trolltunga-túrázó, aki hasznos tanácsokkal is ellátott. Azt javasolta, bármilyen nehéz is lesz az első két kilométer, ne adjuk fel, mert a maradék 9 már sokkal könnyebb lesz a fennsíkon, ráadásul a kilátás is gyönyörű. Az első emelkedő tényleg kemény volt, de közel sem annyira, mint azt ezek a figyelmeztetések után gondoltam volna. Este 10-kor letáboroztunk egy gyönyörű tó felett.

A túra során történt egy igazán vicces és meghökkentő eset: két túrázó, akik velem szembe jöttek váratlanul a nevemen szólítottak. Egy másodpercig gondolkoznom kellett, de aztán rájöttem: pár hete vettek fel, amikor Gjendesheimből Otta felé stoppoltam. Kicsi a világ!

Másnap reggel kénytelen voltam a túra első kellemetlen élményével szembesülni:akkora köd volt, hogy a feljebb említett tavon kívül még a szomszédos sátrat sem látta! Vártunk 3-4 órát, hogy eltűnjön, de sajnos ez nem történt meg, így a ronda ködben folytattuk a túrát a még így is turistákkal túlzsúfolt, csúszós hegyi ösvényeken. Másfél óra alatt el is érkeztünk a Trolltungához, ami látványa még ilyen csúnya ködben is koronát emelt a napunkra. Elkészítettük a kötelező képeket, és elindultunk lefelé.

Az embertelen túrakörülmények miatt, végül csak este hatra értünk vissza az autóhoz, két órával a parkolójegy lejárta után. Szerencsére abban a két órában parkolóőr sem járt arrafelé. Este meglátogattuk a Låte vízesést, majd folytattuk utunkat következő két állomásunk - a Preikestolen (Szószékszikla) és a Kjeragbolten felé. Sajnos annyira kicsúsztunk az időből, hogy hajnali egyre sem értük el ezeknek a helyeknek a közelét, így az egyikről le kellett mondanunk, annak érdekében, hogy a másikra elég időnk legyen másnap.

Másnap eltúráztunk a Szószéksziklára, norvég nevén a Preikestolenre. Ez egy sokkal egyszerűbb és rövidebb túra volt, mint az előző, ráadásul a Nap is kisütött. Más részről viszont, szinte mozdulni sem lehetett a tömegtől...

Valójában a tegnapi túrát is a tömeg tette nehézzé. Mindenesetre a tömeg nem véletlenül van ezeken a helyeken; mindkettő gyönyörű volt, bár a tömegturizmushoz képest talán túlságosan veszélyes is!

A túra során szedtem majd' fél kiló áfonyát, ami a snickersekkel kombinálva tápláló ebédnek bizonyult. A vacsorát már Stavanger belvárosában töltöttük el, majd rövid városnézésre indultunk (már akinek még megvoltak a lábizmai). Este beültünk az autóba és a tengerpart mentén Oslo felé vettük az irányt.

Felhajtottunk az autópályára, és elhagytuk Norvégia hegyi területeit. A javaslatom értelmében félúton, egy kis faluban éjszakáztunk, hogy másnap meglátogathassuk Brutfjell környékét is. A hely, ahol leparkoltunk egyértelműen magánterületnek tűnt, de mivel nem zavartunk senkit a jelenlétünkkel, reméltük, hogy ők sem fognak minket.

A túrához igen korán kellett kelni, így végül csak én indultam útnak a tengerpart sziklái felé. A körút végére lehetőségem nyílt egyedül, nyugalomban gyönyörködnöm az Északi-tenger fölötti napfelkeltében.

Délelőtt visszautaztunk Oslóba, ezzel véget is ért a kis norvég kaland...nos, snickerst biztos nem veszek többet!

Két hónappal később...