Majdnem egy órát töltöttünk a jegypénztárban, az utolsó jegyet már papír fecnire rajzolva kaptuk meg. De legalább már egészen Gibraltárig megvolt minden: Marrákes, Casablanca, Chefchaouen, Asilah, Tangier...A nulladik megálló viszont a már meglátogatott Ouarzazate volt. Ismét a pár napja…

Nem volt más lehetőségünk, végignéztük a hosszú ünneplést, és imádkoztunk, hogy még sötétedés előtt megálljon valaki. Végül az utolsó pillanatban így is lett. Azt viszont elfelejtettük az imába foglalni, hogy olyan valaki álljon meg, aki ingyen vinne tovább minket. Szerencsére emberünk meggondolta…