Úgy éreztem nincs maradásom Csengduban. Megkaptam a zöld jelzést, hogy továbbutazhassak a tibeti határ közelébe, a vízumomat is sikeresen meghosszabbítottam, sőt úgy alakult, hogy végül nem sikerült felszednem egy szecsuáni nőt sem. Az esti borozás közben úgy döntöttem, másnap el is hagyom ezt a…

Folytattam az utam dél felé. Hamarosan elértem a Botteni-öböl partján fekvő Kemi városát, ahol egy kis kukázás után zátonyra futottam. Magam mögött hagyva Lappföldet, az északiak viszonylagos nyitottsága után, itt igazán megtapasztalhattam a finn zárkózottságot. Órákig álltam az autópálya lehajtón,…

Bő egy hét alatt eljutottam pénz nélkül a kontinens legészakabbi pontjára. Ott álltam és a hátizsákomban felhalmozott ételmennyiségre meg a következő napok leszervezett couchsurfinges szállásaira gondoltam. Már úgy belejöttem a stoppolásba is. Miért is ne hosszabbítanám meg a pénz nélküli életemet…

Éjszaka volt mire kiszálltam a kihalt benzinkúton. Egy külvárosi villanyoszlop pislákoló fénye alatt kezdtem stoppolni, ám ekkor egy ember bukkant elő a sötétből. A fekete férfi felém tartott, és felszólított, hogy azonnal hagyjam ezt abba. Van ugyanis egy bátyja, aki úgyis Narvikba megy ma éjjel,…

Úgy tűnt, a nap hátralevő részét kínos hallgatásban fogom tölteni egy rosszkedvű sofőr mellett, de amikor legközelebb megszólalt, sikerült az én hangulatomat is a saját szintjére redukálnia. Felhívta a figyelmemet arra, hogy Narvik előtt van egy fjord, amin csak komppal lehet átkelni. A komp…

Norvég tartózkodásom vége felé egy érdekes kihívást állítottam magam elé. A híresen drága országot úgy terveztem hosszában keresztülutazni egészen a kontinens legészakabbi pontjának tartott Nordkappig, hogy közben semmire sem költök. Se közlekedés, se szállás, se étel, se ital, de még egy…

Tavaly január elsején egy észtországi kollégiumban ébredtem. Tudom, ez úgy hangzik, mintha egy új másnaposok-film bevezetőmondata lenne, valójában csak annyi történt, hogy eleve ott feküdtem le előző este. Azt a Szilvesztert ugyanis a baltikumi utam során, az észtországi Tartu városában ünnepeltem.…

Mihelyt megkaptam a pecsétet, futni kezdtem a vasútállomás felé. Ez valószínűleg nem a legjobb ötlet egy határon, de szerencsére senki sem értette félre. Egy térkép alapján próbáltam megtalálni az állomást: "végig ezen az utcán, aztán balra, aztán a jobb oldalon..." Semmi. Kezdtem aggódni. Ott…

Folytatva a hagyományt újra egy hétvégényi stoppolásra indultam. Mivel sajnos nem találtam használható sátrat, akaratomon kívül azt a hagyományt is folytattam, miszerint egy-egy fontos tárgy mellőzésével teszem még izgalmasabbá ezeket a kiruccanásokat. A "hol fogok aludni" kérdésre egyre sürgetőbben…

Bevallom, csaltam. Megszakítva az eddigi stoppolós sorozatot, ez alkalommal vonatjegyvásárlásra vetemedtem. Na persze csak egy szakaszra, és erre is jó indokom volt: a Dombåstól Åndalsnesig közlekedő úgy nevezett Rauma vasútvonal állítólag egész Európa egyik legszebbje, amely ráadásul csak augusztus…