Éjszaka volt mire kiszálltam a kihalt benzinkúton. Egy külvárosi villanyoszlop pislákoló fénye alatt kezdtem stoppolni, ám ekkor egy ember bukkant elő a sötétből. A fekete férfi felém tartott, és felszólított, hogy azonnal hagyjam ezt abba. Van ugyanis egy bátyja, aki úgyis Narvikba megy ma éjjel, majd ő elvisz. A válaszomat meg sem várva már telefonált is. Próbáltam udvariasan visszautasítani, de ő már-már erőszakosan kísért át az út túloldalára, hogy ott várakozzam. Hamarosan be is kanyarodott egy igen leharcolt állapotú autó, tele szomáliaiakkal. Átsuhant az agyamon, hogy talán bölcsebb lenne, ha ide nem szállnék be, de végül mégiscsak bepréseltem magam közéjük...