Izgatottan nyújtottam oda a bankjegyet a pénztárosnak. Egyrészt mert különös érzés volt újra pénzhez nyúlni, másrészt mert Åland izgalmas geopolitikai fekvése miatt már régóta érdekelt a Finnország és Svédország között fekvő szigetcsoport. Åland ugyanis nem csak földrajzilag, de politikai értelemben is a két ország között található.

Előző rész

Nem csak én érdeklődtem ugyanis a szigetek iránt. A Balti-tenger közepén fekvő, annak ellenőrzése miatt stratégiai jelentőségű "északi Gibraltár" birtoklásáért a környék összes nagyhatalma bejelentkezett a történelem során.

A mai Finnország területe 1809-ig a Svéd Királyság része volt. Az ekkor megkötött frederikshamni béke értelmében azonban nem csak a finn, de a mai Délnyugat-Finnország svéd többségű, sőt a csaknem kizárólag svédek lakta ålandi területek is az Orosz Birodalomhoz kerültek. Az Orosz Birodalom a nemzetközi nyomás ellenére is támaszpontot hozott létre a stratégiailag fontos szigeteken, amelyet 1854-ben brit és francia csapatok elfoglaltak és leromboltak. Két évvel később a párizsi béke előírta a szigetek demilitarizálását.

1917-ben Finnország a svéd többségű területekkel - így a finnül Ahvenanmaának nevezett Ålanddal együtt - függetlenedett az Orosz Birodalomtól. A szigetek lakossága ettől a pillanattól kezdve igyekezett inkább Svédország részévé válni, ám a frissen megalakult Finnország hallani sem akart erről. A vita a Népszövetség elé került, amely a finn szuverenitás fenntartása, de autonómia garantálása mellett foglalt állást. Az autonómia mellé Åland nemzetközileg semleges státust is kapott, amely miatt a terület a mai napig különös helyzetet élvez az Európai Unión belül.

A széles körű autonómia elismerte a helyiek jogát svéd nyelvük és kultúrájuk gyakorlására. A jól működő rendszer miatt a szigetlakók a huszadik század folyamán fokozatosan váltak elszakadáspártiból autonómiapártivá. A sikertörténet a nemzetiségi autonómia mintapéldájává emelte a szigetcsoportot, ma már lehetetlen autonómiákról Åland megemlítése nélkül beszélni.

A szigetcsoport hivatalos nyelve a svéd, külön kormányzója, miniszterelnöke, zászlaja, rendszámtáblája és himnusza van, viszont az olyan dolgokban mint a pénznem vagy az időzóna továbbra is kitapintható a finn szuverenitás. Åland Európai Uniós vámunión kívül tartása miatt a Finnország és Svédország között közlekedő kompjáratokon továbbra is lehetséges az adómentes árusítás. Kapva az alkalmon és a frissen elveszített "pénz-szüzességemből" adódó "már úgyis mindegy" hozzáállástól fűtve, gyorsan vettem is egyet kedvenc finn csokoládémból.

A hirtelen felindulásból meglátogatott szigeteken persze nem volt leszervezett szállásom, így a csokoládémajszolás közben próbáltam találni egyet. Nem sikerült, néhány óra múlva szállás nélkül érkeztem meg a több mint 6500 szigetből álló szigetcsoport fővárosának a kikötőjébe. A hajó folytatta az útját Stockholm felé, én pedig bóklászni kezdtem Mariehamnban. Illetve Maarianhaminában, ahogy finnül nevezik.

Egyébként úgy rémlik, hogy egy darab finn zászlót láttam az egész városban, de azt sem önmagában: egy belvárosi hotel bejárata előtt lengedezett néhány másik európai lobogó társaságában. Mariehamn nem túl nagy, a nézelődés során hamar azon kaptam magam, hogy a településtábla túloldalára kerültem. Ugyan a szigetek lakosságának túlnyomó része ebben a városban tömörül, de tekintettel arra, hogy a "szigetek lakossága" összesen(!) kevesebb, mint Orosházáé, mindez nem jelent túl sokat. Az alacsony népességszám egyik oka valószínűleg az, hogy a terület különleges EU-s helyzetéből kifolyólag itt nem érvényesül a munkaerő szabad áramlásának az elve.

Megnéztem a közeli szupermarket konténereit, de néhány rohadt krumplin és csomagolatlanul a szemetek közé dobott grillcsirkén kívül semmit sem találtam. Ennyire azért nem voltam éhes. Mivel Mariehmanban sem ételt, sem alvóhelyet nem találtam, ezért átsétáltam az út szemközti oldalára és stoppolni kezdtem. Bárhova.

Nem is telt bele túl hosszú időbe, hogy megálljon egy fiatal srác. Mivel az előző bekezdés utolsó szava elég szokatlan válasz egy stoppostól a "hova vigyelek" kérdésre, így Thim kíváncsian várta, hogy bővebben kifejtsem azt. A következő néhány kilométer alatt elmeséltem neki a kihívásomat, hogy hogyan adtam fel és az ebből adódó felkészületlenségemből adódó helyzetemet. Amikor ott tartottam, hogy couchsurfingen kerestem embereket a kompon, félbeszakított.

Kiderült, hogy ő is friss tagja az egyébként igen szűk ålandi couchsurfing közösségnek, csak éppen nem nézte az üzeneteit mostanában. Én persze kaptam az alkalmon, hogy szóban megismételjem a pár órája elküldött üzenetemet. Mikor kitett a szigetek egyik legjelentősebb látványosságának számító Kastelholm kastélynál abban maradtunk, hogy felhív, ha a menyasszonya is rábólintott.

Körbesétáltam a kastélyt és a környező majorságot. A sejtelmes köddel az elő- és az időközben felbukkanó "szuperholddal" a hátterében sikerült is néhány szép fényképet készítenem a havas téglaépületekről. Ugyan hívást még nem kaptam, de optimistán elstoppoltam Thim városába.

Hideg volt és sötét, ezért a városközpontban (hehe, városközpont...magyarul, a három utcából a középső) álló szupermarket felé vettem az irányt. Betérve megpróbáltam a Norvégiában már bejáratott módszerrel ingyen elvinni ezt-azt, de nem működött. Sőt, a bolt körüli konténerekben sem találtam semmi ehetőt. Ugyan ez akkor és ott inkább gond volt a számomra, de valójában egy igen követendő rendszerről van szó. Itt a lejárt ételeket még pár napig akciósan a polcokon tartják, majd ahelyett, hogy kidobnák, jelképes összegért adják el a rászoruló családoknak az úgynevezett "ételbankon" keresztül. Ezt már Thim mondja a konyhájukban, miután mennyasszonya beleegyezését követően felhívtak, találkoztunk és hazavittek.

Ők aztán csak tudják, ugyanis az éppen elém tolt vacsora hozzávalóit is így szerezték be. Fiatal - és nem tervezetten azzá váló - szülőként ugyanis számukra is elérhető ez a támogatás. Egy kis lakásban élnek, egyikük sem idősebb 25 évesnél, kislányuk még egynél sem. Az orosz származású menyasszony(azóta már feleség), Kristina minden idejét a babázás köti le, Thim pedig a szigetek mikroelektronikai iparát erősíti. Az ålandiak jelentős részével egyetemben ő is abban a gyárban dolgozik, ahol a kórházi gépek csöveinek a bevonatát készítik.

A vacsora végeztével én is kibabáztam magam, majd aludni tértem. Másnap délelőtt kísérletet tettem eljutni a szigetek északi felére, de a késői kelés és az alig létező forgalom miatt félúton feladtam, és inkább egy közeli kilátót céloztam meg. A tetejéről gyönyörű kilátás nyílt a szigetek középső és keleti részére.

Ezután visszastoppoltam Kristináékhoz, megebédeltünk, majd elautóztunk Mariehamnba, ahol elbúcsúztunk. A komp indulása előtt még egyszer megnéztem a főváros tengerparti részét, a kikötőjében veszteglő viking stílusú hajóit és a közeli fenyőerdőt. Utóbbiról remek kilátás nyílt a Balti-tengerre, hosszasan bámultam a végtelen kékséget.

A tengerből itt-ott kibukkanó gránitszigetek a jég eróziójának köszönhetik a képeslapra valóan formásra csiszolt felszínüket. Ezeket a formációkat svédül skäreknek, magyarul vásottszikla-szigeteknek nevezik a geomorfológiában. Amikor a skärek között megpillantottam a Stockholm irányából érkező kompot, visszasétáltam a kikötőbe és beálltam a sorba egy tucatnyi, ugyanannyira szőke, svéd atlétalány mögé. Egy óra múlva már a kompon próbáltam ellenállni egy újabb vámmentes csoki kísértésének.

Nem sokkal azután, hogy elfogyasztottam gyenge akaraterőm édes gyümölcsét, a hajó megérkezett Turkuba. Este visszasétáltam finn barátaimhoz, de a legrövidebb út helyett inkább tettem egy kört a városban: felsétáltam a templomdombra, meglátogattam Lenin szobrát és elvegyültem kicsit az esti forgatagban. Visszatérve alkalmi otthonomba egy kis szaunázással koronáztam meg a sikeres utamat, majd másnap elindultam Helsinki repülőtere felé.

Folytatása következik