Vándorful

Magyar gyarmat, vegán hús

2021. február 06. - VáNDor

A váróteremben töltött kényelmetlen éjszaka után egy pár órát még nappali világosságban is várakoznom kellett az alvóhelyemül szolgáló ülőhelyen, mielőtt felszálhattam volna a vonatra. Reggelimet és ebédemet is az ázsiai vonatozás világában megszokott olcsó bögréstészták különböző ízű variánsai jelentették, szinte az egész napot a váróteremben illetve a vonaton töltöttem. A nap végére megérkeztem a Peking közelében lévő Tiencsinbe, amely amellett, hogy a főváros forgalmas kikötőjeként Kína negyedik legnépesebb városa, arról is híres, hogy itt található az a belvárosi terület, amely a 20. század elején az Osztrák-Magyar Monarchia koncessziós területe volt. Az a 16 év alatt az itt élő helyi kínaiak is automatikusan megkapták az osztrák-magyar állampolgárságot, a monarchia konzulátusi épülete a mai napig áll, a városrész pedig máig az a földterület amely valaha a legközelebb áll ahhoz, hogy magyar gyarmatnak nevezhessük.dscf8878.JPG

Tovább

Így jutottam ki Észak-Koreából

A problémás fénykép egy egyszerű vasúti épületet ábrázolt, aminek a homlokzatán – annak rendje és módja szerint – a két vezető portréja díszelgett. A baj az volt, hogy a kép előterében tekergő vasúti vezetékek közül egy vastagabb szinte olyan precízséggel húzta keresztül a két Kim mosolygó fejét, mintha direkt állítottam volna be így ezt a képet. A menedzser jelezte, hogy ennek a képnek nem fognak a határon örülni, én pedig kínosan vigyorogva ébredtem tudatára annak, hogy egy rakás ennél provokatívabb kép van még a kamerámon. Ráadásul ott van a zsebemben a boríték tele észak-koreai bankjeggyel, amiket hivatalosan nem lehet kivinni az országból. Elrejthetném valahol a hátizsákom mélyén (akár a memóriakártyával együtt), de ha mégis megtalálják, akkor ezzel a lépéssel csak rontanék a helyzetemen. Ahogy haladtunk, egyre sürgetőbbé vált valamiféle megoldást találnom, de végül pár órával később mégiscsak felkészületlenül, terv nélkül és remegve néztem végig, ahogy a vonatunk lelassult, majd megállt a határon.dscf8503cop.jpg

Tovább

Szigorúan ellenőrzött vonalak

Ahogy közeledtünk a győzelem napi ünnepség főattrakciójának a helyszínéhez, úgy sűrűsödtek körülöttünk az emberek is. Nemcsak rengeteg helyit, de más turistacsoportokat is láttam itt-ott. A folyó túloldalán a két vezér kivilágított szobra látványos hátteret adott a hömpölygő tömegnek. Megpróbáltam lefényképezni, de a sötétben ez nem volt olyan egyszerű, sokadszorra sikerült csak. Amikor úgy éreztem, hogy talán túlságosan is lemaradtam a csoporttól, kocogni kezdtem, könnyen utolértem őket. A baj csak az volt, hogy ez nem az én csoportom volt. Visszafordultam, és kétségbeesetten keresni kezdtem a tömegből kilógó külföldi formájú fejeket, de a sötétben nem láttam túl messzire. Közben elkezdődött a műsor, győzedelmes indulók zaja töltötte be a zsúfolt partszakaszt. Percekig cikáztam ide-oda, de egyik irányban sem találtam semmi megnyugtatót, ezért inkább én is átadtam magam az ünneplésnek.dscf8350.JPG

Tovább

Győzelem és vidámpark Észak-Koreában

Észak-Korea személyi kultuszát elnézve eddigre feltűnt egy különös minta. Minden valamire való épületen ott volt Kim Ir Szen és Kim Dzsongil képe, sokan az ő arcképükkel díszített kitűzőket hordtak, sőt az ő szobraikat ezen a napon az egész város éppen virágokkal terítette be. Ebben a múzeumban is minden róluk szólt, pedig ott van még a harmadik Kim, a jelenlegi vezető is. Ő vajon miért nem kap ekkora tiszteletet? Talán a nép szemében ő valamivel kevesebb mint két elődje? Vagy majd a halála után számíthat az apjáéhoz és nagyapjáéhoz hasonló rajongásra? Természetesen tudtam, kit kell megkérdeznem erről, és Kim is megérezhette, hogy megint valami kellemetlen kérdést találtam ki számára. Láttam rajta, hogy erre nem volt kész válasza.dscf8220_1.JPG

Tovább

Kim Dzsongil virágai

A sör nem volt túl emlékezetes, de arra jó volt, hogy mellette valami tökéletes baromság juthasson az eszünkbe. Mindhármunkat érdekelt, hogy meddig lehet elmenni Észak-Koreában, ezért azon kezdtünk el gondolkozni, hogy ha most felállnánk és kilépnénk a kapun, vajon hány lépést tudnánk megtenni a város felé. A sör után el is indultunk. A kijárat nyitva volt, kiléptünk. Nem szólt utánunk senki. Elindultunk. Egy lépés, kettő, három…az ajtó hangosan becsapódott mögöttünk, a bárból kiszűrődő zaj szempillantás alatt minimálisra tompult. Négy, öt, hat, hét…Elértünk a terasz végére, lépcső következett. Nyolc, kilenc, tíz…minden sötét volt. Tizenegy, tizenkettő, tizenhárom…az egyik bokor irányából baljós nesz jött. Tizennégy. Valaki sokat sejtetően köhintett a sötétben.

dscf7872.JPG

Tovább

Meddig lehet elmenni Észak-Koreában

Ahogy begördültünk Phenjan vasútállomására ismét izgatott suttogás söpört végig a kocsin, ez alkalommal a bőröndzárak kattogásának és a székek visszahajtásának a zörejével fűszerezve. Pár perc múlva kinyíltak az ajtók, és megindult a tömeg. Elbúcsúztam a lányoktól és leszálltam. Lassan a csoport összes tagja összegyűlt a peronon, majd Chris vezetésével keresztülvágtunk az állomás épületén. Ami mögött nem más várt minket, mint...dscf7738.JPG

Tovább

60+1 érdekesség Hollandiáról

Hollandiáról mindenki hallott már és mindenkinek van is egy elképzelése az országról, de a "tulipán-prostitúció-fapapucs-szélmalom-fű-tenger" sztereotípián túl sok érdekességet tartogat még ez az ország. Sokan már az ország nevénél elvéreznek, de hogy mi köze a sárgarépának Hollandiához vagy hogyan kerülhetett egy tulipánhagyma többmillió forintba már szinte mindenki számára rejtély. Ha még egy kicsit mélyebbre ásunk pedofilpártot, kocsmatemplomot és boszorkányper-turizmust is találhatunk. Íme 60+1 érdekesség, aminek a többségéről nem csak hogy nem tudtál, de nem is hiányzott mindezidáig, hogy tudd.kep14.jpg

Tovább

Vándorful faültetés

Két szenvedélyem van; az utazás és a környezetvédelem. A kettő jobban összefügg, mint elsőre hangzik; sem a világunk megismerése sem a megóvása nem lehetséges a másik nélkül. E két érdeklődés metszetében alakult ki a minimalista életmódom. Arról, hogy milyen kalandos minimalistán utazni, nem kell sokat mondanom; az egész blog erről szól. Gyakran éjszakázom a szabadban, szinte mindig stoppolok, sőt nem egyszer fordul elő az sem, hogy mások által kidobott ételeken éljek. De minimalista vagyok a hétköznapokban is. Szigorú költségvetésemnek azonban nem csak filozófiai, hanem gyakorlati oka is van. Ez teszi anyagilag elérhetővé azt, hogy ilyen gyakran utazzak. Van azonban egy felettébb idegesítő paradoxon ebben a szépen működő rendszerben, valami ami régóta zavarja a lelkiismeretemet: a repülések.kina_118.jpg

Tovább

A történet vége

Tízed másodperceim maradtak dönteni és éreztem, hogy az egyetlen esélyem, ha én kezdeményezek. Nem gondolkoztam, csak teljes erőmmel arcon bokszoltam az előttem álló alakot. Különös érzés volt, de nem volt időm megélni; a lendülettel már ugrottam is ki a férfi mellett, aki sokkal inkább a meglepetés- mintsem az ütés erejétől tántorodott kicsit félre. Rohanni kezdtem. Életemben nem futottam még olyan gyorsan, utólag kicsit a Gyalogkakukkra emlékeztet az akkori önmagam. Valószínűleg az én lábaim is olyan egybemosódóan forogtak a derekam és az aszfaltút között, hogy egy kívülálló engem is menekülő rajzfilmhősnek nézett volna. De nem volt kívülálló, az egész utca üres volt. Mögülem kiabálás és rohanó léptek zaja hallatszott, én pedig még tovább gyorsítottam. Már jó pár sarokkal odébb jártam, amikor egy másik - sokkal rémisztőbb - hang is megütötte a fülemet: motorzaj. 

dscf9773.JPG

Tovább

Életem legforróbb teája

Éppen a Tiltott Város egyik oldalsó kapujánál lézengtem, amikor váratlanul megszólított valaki. Egy csinos lány volt, aranyos szemüvege és diszkrét sminkje alól mosolygott rám félénken. Először azt hittem, ő is le akar fényképezni, de tévedtem. Ismerkedni akart, ráadásul a fényképeket kérő lányok angoljához képest tökéletes kiejtéssel hozta mindezt tudomásomra. Elmondta, hogy egy közeli egyetemen tanul és szeret külföldiekkel barátkozni. Mentegetőzött, amiért csak így leszólított az utcán és elpirulva tette hozzá, hogy szimpatikusnak tart és szívesen meginna velem egy teát, ha ráérek. Rábólintottam. Nem tettem volna így ha csak a leghalványabb sejtésem lett volna arról, hogy ennek a  bólintásnak a következményeként pár órával később teljes erőmből fogok rohanni az életemért egy sötét, félreeső pekingi utcában.
dscf9339.JPG

Tovább
süti beállítások módosítása