- Elnézést, szabad az a hely? - mutatok egy szabad ülésre. A nagydarab férfi egy kelletlen biccentéssel, és húsos térdének a behúzásával jelzi, hogy leülhetek, ha nagyon muszáj. Elfoglalom a helyem, újdonsült szomszédom beletörődve sóhajt egyet. Nekivetem a fejem a hideg ablaküvegnek, és miközben a szőke, borostás légi utas kísérők elhadarják a kötelező szöveget, komoran bámulni kezdem a baljós naplementét. Véget ér a már számomra is kínos bemutató, a repülő unottan fölszáll. Ekkor nyomasztó érzés kerít hatalmába. Jól tudom, ez az a pont, ahonnan már nincs visszaút. Finnországba megyek.  Az antiszociálisok, depressziósok, öngyilkosok és a rénszarvasok országába.

Nem volt más lehetőségünk, végignéztük a hosszú ünneplést, és imádkoztunk, hogy még sötétedés előtt megálljon valaki. Végül az utolsó pillanatban így is lett. Azt viszont elfelejtettük az imába foglalni, hogy olyan valaki álljon meg, aki ingyen vinne tovább minket. Szerencsére emberünk meggondolta magát, és intett, hogy szálljunk be. Visszakérdeztem, de megnyugtatott, hogy nem fog semmi pénzt kérni, a saját szülőfalváig szívesen elvisz, nincs messze. Ezt a szöveget már hallottam, de sajnos nem voltam olyan helyzetben, hogy elutasítsam az ajánlatot. Beültünk. A két barátságtalannak tűnő férfival a sötét éjszakában egy ismeretlen falu felé tartottunk, amiről csak annyit tudtam, hogy ott nem áll meg az alvóhelyünknek kinézett éjszakai busz.

Talán néhányan tudjátok, hogy jelenleg a norvég hegyekben élek. Itt már több mint egy hete havazik, a tavak befagytak, az északi fény szezonja visszatért, a hőmérséklet pedig egyre gyakrabban süllyed nulla fok alá. Épp ideje egy még északibb túrának, nem? De!

Íme egy hiánypótló lista azokról a helyekről, ahol ingyen megszállhatunk utazás közben. Természetesen nem mindegy, hol van szükségünk az ingyen szállásra, hiszen míg Lappföldön nem aludnék a szabadban, melegebb országokban ez is egy opció. Ezért most a körülményektől eltekintve csak egy tömény listát osztok meg lehetséges helyekkel (és kommentben várom a további ötleteket, a posztot folyamatosan bővítem). Ha a jövőben szállás nélkül találod magad egy idegen városban, vedd elő ezt a listát és éld túl az éjszakát!

Mihelyt megkaptam a pecsétet, futni kezdtem a vasútállomás felé. Ez valószínűleg nem a legjobb ötlet egy határon, de szerencsére senki sem értette félre. Egy térkép alapján próbáltam megtalálni az állomást: "végig ezen az utcán, aztán balra, aztán a jobb oldalon..." Semmi. Kezdtem aggódni. Ott álltam, ahova a térkép a vasútállomást jelezte, de csak egy üres telek fogadott.

Szeretnél sikeres lenni? Nem kell mást tenned, csak követned ezt a kilenc egyszerű lépést:

Első afrikai éjszakámat Spanyolországban töltöttem. Nem, nem elírás: Melillát ugyan Marokkó veszi körül, a Földközi-tenger pedig elválasztja Spanyolországtól, mégis utóbbihoz tartozik. Ennél spanyolosabb nem is lehetett volna az este: spanyol ételek, italok, zászlók, táncok és spanyol emberek igyekeztek elfeledtetni velem, hogy földrajzilag Afrikában vagyok.

Folytatva a hagyományt újra egy hétvégényi stoppolásra indultam. Mivel sajnos nem találtam használható sátrat, akaratomon kívül azt a hagyományt is folytattam, miszerint egy-egy fontos tárgy mellőzésével teszem még izgalmasabbá ezeket a kiruccanásokat. A "hol fogok aludni" kérdésre egyre sürgetőbben választ keresve közeledtem autóról autóra Oppdal felé. Végül megérkeztem. Sötét volt és nem volt válaszom.

Gondoltad volna, hogy a világ legzártabb országában nem ismerik az internet fogalmát, és ez az egyetlen hely, ahol senki sem hallotta a Gangnam Style-t? Tudtad, hogy a kommunista diktátor, Kim Dzsongun éhes kutyákkal végeztette ki a nagybátyját? És hogy a Kedves Vezető dupla szivárvány alatt született? Ja, és szabadidejében kifejlesztette az Ebola és az AIDS ellenszerét is. Sőt, találtak egy egyszarvút, és a 2010-es világkupát is megnyerték! Az észak-koreai emberek egységes frizurája alatt egységesen érdekes elméletek élnek a világunkról...

Miután az előző hétvégén sikeresen elvesztettem a telefonom, még az órám is elromlott, így mindenféle időmérésre alkalmas eszköz nélkül indultam útnak. A cél a már régóta tervezett Rondane Nemzeti Park volt, valami furcsa oknál fogva most tényleg össze is jött. Igaz pár órával később már azt kívántam, bár ne jött volna.